Psalms 148

Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. ^a1Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? ^b 2Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. ^c 3Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! ^d 4Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. 5Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; ^e 6A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. ^f 7Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; ^g 8Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. ^h 9Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. ⁱ 10Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. ^j 11Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. ^k 12Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. 13Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene. ^l 14